Vissza
a kezdőlapraMegjelent: 2008.12.10. 19:12:56
A Newsweek cikke nyomán
Gondolatok az orosz demokráciáról
A közkedvelt hetilap, a Newsweek szerint Putyin diktátorként vezeti Oroszországot. Ha a magyar átalakulás folyamatát is gyanúsnak érezzük, (túl sok "régi" ember maradt hatalomban), mit szóljunk Oroszországhoz?
Pár éve, az 1998-as moszkvai tőzsdekrach után az orosz tőzsde-index csaknem a tizedére zuhant. Befektetők tömege hagyta el az országot. A helyzet javult, az értékpapírok újra elérték válság előtti értéküket. Az optimistább becslések szerint a GDP 7,5 százalékkal növekszik, így Oroszország alig egy orrhossznyival marad le Kínától. A befektetők tömege tér vissza az államba.
De megismétlődik-e az 1998. évi összeomlás? 1997. végén még a Newsweek is ünnepelte az orosz gazdaságot, és neves hitelminősítő ügynökségek akkor is jó minősítést adtak az országnak. A párhuzamosságok ellenére a helyzet ma más, mint akkor. Oroszország a bankokat és a privatizált cégeket kézben tartó spekulánsok és iparmágnások prédája volt. Az országba áramló pénz jó része az államhoz vándorolt, onnan az apparátus zsebébe. Ma a kormányzat gazdaságorientált, az ország modernizálását tartja szem előtt, és igyekszik a külföldi befektetőknek kedvező körülményeket teremteni. A költségvetési és pénzügypolitika szilárd alapokon áll, mind a Világbank, mind az IMF tetszését elnyerte. Az olajexportnak köszönhetően Oroszország kereskedelmi mérlege jókora többletet mutat, a központi költségvetés szintén pozitív, a devizatartalékok magasak. A rubel alacsony értéke az exportot ösztönzi, az infláció 12 százalék körül van (2000-ben 120 százalék volt). Úgy tűnik, pillanatnyilag az orosz főváros a világ legígéretesebb piaca.
A befektetési kedv azonban - természetesen az olajcégeken kívül - Moszkvára korlátozódik, vidéken kiskirályok uralkodnak. A gazdasági fellendülés egy gazdag rétegnek kedvez, az átlagpolgár pedig máról holnapra létminimum alatt vagy annak a közelében él. A befektetők egyelőre inkább csak kóstolgatják a lehetőségeket, és - az olajcégek kivételével, amelyek jellemzően nagy kockázatot vállalnak - csak kisebb összegekkel kísérleteznek. Az igazi kockázat nem az olajárak változásában rejlik: Oroszország akkor sem vesztené el lendületét, ha egy hordó ára 26 dollárról 18-ra esne. A bizonytalanság oka a politika. A duma és a gazdasági reformok kisebb kockázatot jelentenek, mint maga Putyin.
Az elnök két rögeszméje az erős kormány, illetve az átlagpolgárok életkörülményeinek a javítása. E célokért a törvények felettinek tekinti magát: az adóhivatalt az ellenzéket támogató iparmágnások ellen használja fel, független tévéadókat zár be, a közvélemény-kutatás eredményeit pedig manipulálja. Mire a tényleges voksolásra került a sor, a csecsen választásokon - érdekes módon - az eredeti négy jelölt közül csak a Putyin-barát Kadirov maradt a ringben. Putyin szerint ha a fejlett demokrácia az állam széthullását jelenti, hazájának nincs szüksége a demokráciára. Az oroszok - és a külföldi befektetők - többsége pedig egyetért vele. Az elnök a külföldi tőke védelmére többször is elkötelezte magát, és ahhoz akár fenyegetést is bevet, ha szükséges. Akiket így megvédett a kiskirályoktól, persze szeretik Putyint, de a törvények sárba tiprása - bármily nemes célért történjék is - félelmet és bizonytalanságot kelt a befektetőkben. A jövő titka, hogy hová vezeti Putyin az országot, és utóda milyen irányt vesz 2008 után, mindenesetre az újra lendületet kapó gazdaságot alapvetően továbbra is változékonyság, a kedélyek és a véletlenek játéka jellemzi. Oroszországot még mindig a feudális hagyományokat ápoló elit irányítja, amely az eltérő érdekek miatt folyamatosan harcban áll egymással. Az elnök az "új Oroszország" jó szándékú diktátora. Az eredmények még őt igazolják.