1848. március 15-re emlékezünk ma. Arra a napra, amelyre különösen igaz Friedrich Schiller megállapítása, mely szerint vannak az ember életében pillanatok, amikor közelebb van a világszellemhez, mint máskor.
Nos, ilyen nap 1848. március 15.-e.
De mi is történt ezen a napon?
Március 15-én reggel Kossuth indítványára az országgyűlés elfogadta az arányos osztozkodást, Szentkirályi Móric indítványára pedig azt, hogy az "úrbéri viszonyok" törvény általi elítélése után a földesurak kártalanítását az állam vállalja magára.
Ezután Kossuth és az elfogadott felirattal a császárvárosba utazott, ahol a bécsi nép hatalmas ovációval fogadta őket. Az államtanács egynapi ellenállás után engedett, mert rettegett a forradalmi tömegektől, s attól, hogy Magyarország kiválik a birodalomból.
 Mialatt a magyar küldöttség Bécs felé tartott, Pesten vértelen forradalom zajlott le. Március 14-én este a Pilvaxban összegyűlt fiatalok az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Az ifjú radikális költők, írók a sajtószabadság kihívását tartották a legfontosabbnak. Ezután kívánták a független, felelős minisztériumot, az évenkénti országgyűlést, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, a jobbágyviszonyok eltörlését, a nemzeti őrsereget, a politikai foglyok szabadon bocsátását., az uniót Erdéllyel és a többi reformot.
 Március 15-én a radikális fiatalok a Pilvax kávéházból előbb az egyetemre indultak. Az ottani ifjúság csatlakozásával létszámuk ezer főre duzzadt, s az utcán újabb tüntetők csatlakozása után már többezres tömeg élén érkeztek a Hatvani utcába, Landerer és Heckenast nyomdája elé. Itt a nép nevében elfoglalták a sajtót, kinyomtatták Petőfi Nemzeti dal-át, és Mit kíván a magyar nemzet? Címmel a 12 pontot. A Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlést tartottak, majd pest város közgyűlésére mentek, ahol a tömeg élén  a tanácsurakkal is elfogadtatták követeléseiket.
 Most már Nyáry Pál, Klauzál Gábor és más ellenzékiek is melléjük álltak. Forradalmi választmányt alakítottak, amely a tömeg élén a Várba, a Helytartótanácshoz vonult, hogy követelje a sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály szabadon bocsátátsát.
 A Helytartótanács egy ideig azt fontolgatta, hogy ne lövessen-e. Hétezer főnyi katonai helyörség állt rendelkezésre, de végül engedett. A katonaság parancsot kapott, hogy maradjon a laktanyában. A cenzúrát eltörölték, Táncsocsot szabadon engedték.
 Az éljenző tömeg a kiszabadított fogoly kocsijából kifogta a lovakat, s az írót diadalmenetben vitte Pestre, ahol a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játszottták.
Dióhéjban ennyi történt akkor, március 15.-én.
 A következő napokban radikális küldöttség utazott Pozsonyba, míg az orszéggyűlés mindkét táblája elfogadta az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással való azonnali eltörléséről és a közteherviselésről szóló törvényjavaslatot. Április 7-én a király kinevezte az első független magyar felelős minisztériumot.
 A miniszterelnök gróf Batyhiány Lajos lett. A miniszterek között volt Kossuth, Széchenyi, Deák, Szemere, Klauzál, Eötvös József, Mészáros Lázár, Esterházy Pál is.
 1848 április 11.-én a király szentesítette a törvényeket, mely lehetővé tette, hogy hazánk polgári, parlamentáris országgá alakuljon.
 Jóllehet egy ideig még jó irányban haladt a forradalom szekere, de a nyár végére már egyre több nemzetiséggel került szembe a magyar, mígnem a horvátok Jellasics vezetésével a magyar kormány ellen fordultak.
 Ezzel megkezdődött a szabadságharcunk, mely sok-sok nagyszerű győzelem után mégis kudarccal végződött.
 A harcok nagyszerű eseményei a fiatal honvédek hőstettei, Branyiszkó és Buda vára; Bem hadjáratai, majd a Petőfi által megénekelt nagyszerű halál, az abszolutizmus embertelen bosszúállása, a nemzeti mártírok vére és az életben maradtak gyásza mind összeolvadt egyetlen képpé, mely a magyarság ősi kívánságait, le nem győzhető függetlenség érzetét eleven színekben ábrázolta.
 Az egyszerű emberek számára 48 a nemzeti érzés egyik legszebb megnyilatkozása.

 Mi volt 48 titka? A hétköznapokból kiragyogó forradalom és a széles nemzeti összefogáson alapuló átalakulás.
 
Érdemes belepillantani 48 néhány hősének emlékeibe. Ebből is kitűnik, hogy a forradalom résztvevői nem hősök, szentek, hanem hozzánk hasonló emberek voltak, akik napi gondjaikkal küszködtek, de kötelességüknek tartották a haza szolgálatát. Így kerülnek igazán hozzánk, így kerül közel hozzánk az ünnep.
 Egy 18 éves nemzetőr írja: “igen szép sikerrel lőttünk közéjük, majdnem minden lövésünk talált” Tóth Dezső önkéntes honvéd apjához írt leveléből azt tudhatjuk meg, hogy bizony volt benne félelem, mégis vállalta a harcot a hazáért.
 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1848-ban Európa egyetlen vértelen forradalma volt a miénk, a március 15-ei forradalom. A magyarországi események sokkal fegyelmezettebbek voltak, mint a bécsiek vagy a prágaiak. Vértelenül, józanul, megontoltan, sőt uralkodói jóváhagyással zajlott le az átalakulás.
 Ez az ország építeni akart. Nemzetgyűlést választott, törvényeket alkotott. a jobbágyság eltöröltetett, a társadalmi egyenlőség kimondatott. Amikor rákényszerítették, sikerrel harcolt a szabadságért, függetlenségért.
 Kossuth így emlékezett 1883-ban 1848-re: „azon igék, amelyek 48-ban testté váltak, olyformán termettek, mint a magyar népdalok, melyek százazrek ajkán szólalnak meg anélkül, hogy tudnánk, ki a szerzőjük. A 48-as átalakulás egy építmény, melyen az emberiség társadalmi progressziójának egész Európát bevilágított napfénye mellett emberöltők dolgoztak. Voltak akik követ fejtettek, voltak akik meszet, homokot hordtak, voltak akik egy-egy boltozatban helybe ütötték a zárkövet, de mind csak munkások voltak, az építőmester a történelemnek örök törvénye volt.”
 Jókai Mór pedig ötven év távlatából máig érvényesen fogalmazott így: „Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszaemlékezni ez évre, annak történelmére és történelem alkotó alakjaira.” Ma szabadságunkat a legkorszerűbb védelmi rendszerhez tartozásunk védi. A magyar és európai értékekre alapozva a mai magyar polgár számára már nem a gödörből való kiemelkedés a békés építőmunka alapja, hanem a kétharmadnyi ország mielőbbi felzárkóztatása európai szintre.
 Alkotó, mindig emelkedő életre törekvő nemzet számára való feladat.
Hogy mit köszönhetünk a reformkornak és a szabadságharcnak? Ekkor született meg az önálló magyar állam létrehozásának gondolata, ekkor alakult az első felelős magyar kormány ekkor kezdtük újrateremteni mi magyarok a saját elképzelésünk szerinti világunkat. Akkor, a polgáriasodásnak ebben aaz első, igen fontos szakaszában öltött testet először a vágy, hogy egy nyugodt, gyarapodó polgári demokráciában éljünk.
 Széchenyi István írta: „Az ember annyit ér, amennyit használ.” 1848 hősei kimondhatatlanul sokat használtak a hazának.
 

Vissza a kezdőlapra